Hirek

Hagyományteremtő Szent György napok
A Szilágyságban több évszázadon át meghatározó szerepe volt a Bánffy családnak.
 
  A Szilágyságban több évszázadon át meghatározó szerepe volt a közösség életében a Bánffy családnak. Szilágynagyfaluban Bánffy György halálának 120. évfordulóján emléktáblát avattak a ma is álló Bánffy-kastély falán.
 
hirdetés

 

A Bánffy családnak köszönhető például, hogy Szilágynagyfalunak az 1870-es évekig vásártartási joga volt. Báró Bánffy György író, zeneszerző is Szilágynagyfalu szülötte. Operetteket, vígjátékokat, és kisebb zeneműveket komponált. Emléktábláját leszármazottai leplezték le.

Szilágynagyfaluban első ízben tartottak Szent György napokat, és szeretnék, ha a közösség formáló és megtartó rendezvényeket a Bánffy György Egyesület hagyományt teremtve minden évben megszervezné.

 
 
 
 
 
 

 
A Szilágynagy faluban található egykori Bánffy-kastély egyike azon jellegzetes épületeknek, amelyek keményen megszenvedték a különféle, egymást követő rendszerek nemtörődömségét. Az impozáns ingatlan az államosítást követően különféle státusokat kapott, eredeti berendezését széthordták, állaga folyamatosan romlott, az ilyen-olyan javítási munkálatok során pedig csak veszített historikus jellegéből. Most úgy tűnik: lehetőség nyílik arra, hogy a jelenleg a református egyházközség tulajdonában lévő kastélymaradvány visszanyerje régi formáját, ráadásul pedig igazi közszolgálati intézménnyé váljon. Ennek módjáról és a várható munkafolyamatról Lukács József helyi lelkipásztor tájékoztatta lapunkat.

- Régi tervünk, hogy ezt az ingatlant a köz szolgálatába állítsuk, olyan formában, hogy a falu központjának ékessége legyen. A teljes folyamatot azonban nehezíti az épület műemlék-jellege. Ezért kötöttünk szerződést a sepsiszentgörgyi Linea kft. tervező csapatával, mostmár maga a munkálat elégé előrehaladott stádiumban van. A dokumentáció az európai uniós normákat figyelembe véve nem kis munka és nem kevés pénz. De a jövőre vonatkozó elképzelés nagyjából már körvonalazódott. Jól tudjuk: amíg ember lesz a földön, addig az egészségért is sokat kell harcolni, küzdeni. Éppen ezért abból a tényből indultam ki, hogy az erdélyi magyar református egyháznak - mindkét kerületet beleértve - nincs saját kórháza. A magyarországi református egyháznak és a római katolikusoknak van. Ebből az elgondolásból kiindulva, magyarországi orvoscsoportokkal és kórházakkal történt konzultációkat követően már elmondható, milyen funkciója lesz az intézménynek. A magyarországi mentálhigiénés központ egyik fiókszervezeteként, egyfajta diagnosztikai központként működne. A szakma úgy véli: a háziorvos és a kórház közötti státust lehet elképzelni abban a majdani intézményben, ahol különféle laboratóriumi vizsgálatokat is el tudnak majd végezni. Átmeneti jellegű szolgáltatást is elképzelünk benne: ez azt jelenti, egyik nap belgyógyász, másik nap kardiológus, utána nőgyógyász rendelne. Ugyanakkor szakemberképző központot is létesítenénk, erre nagy hajlandóságot mutatnak a magyarországi (debreceni, nyíregyházi, miskolci és budapesti) orvosok. Az alapkérdés természetesen az, hogy ki, hogyan és miből működteti majd ezt az egészségügyi intézményt. Rendelkezünk már bizonyos elképzelésekkel, nyilván uniós források nélkül nem fogunk tudni boldogulni. A majdani felújítási munkálatokra bizonyos intézményekkel közösen fogunk pályázni, azonkívül az egészségügyi biztosítók (magyar és román részről egyaránt) támogatásában is bízunk. Látjuk, hogy a magánkórházak országos szinten jól működnek. A magam részéről nem értek egyet azzal az elgondolással, hogy az egyháznak teljesen karitatív módon kell működnie. Nem az az elképzelés, hogy a beteg semmit se fizessen a szolgáltatásért, de az egyház segítő karja úgy kell ott legyen, hogy ne terheljük le túlzottan a betegeinket. A kereslet-kínálat elve kell hogy érvényesüljön. Olyan multifunkcionális objektumot képzelek el, ahol testi-lelki betegek gyógyítása, gyógyulása történne meg. Nyilvánvaló, hogy egyházi intézményként lelkigondozói szolgálatra is gondolunk, de hála istennek, ma már lelkészhiánnyal sem küszködünk, és lassan szakosodnak a teológiáink is, tehát ilyen szempontból sem lesz emberhiány. Hogy ez mikor készül el? Terv, elképzelés és remény szerint minél hamarabb. Akár néhány éven belül is.

- Mennyire tudják vagy akarják majd a helyreállításnál korhűen restaurálni a kastélyt?

- Az is kérdés, hogy mennyire lehet. A szakemberek szerint az épület külső-belső állaga nem annyira rossz, viszont annyi mesterséges, erőszakos átalakítás történt már benne, a szobákban, kisebb helyiségekben, falakat emeltek vagy bontottak le, hogy ez jelentős mértékben nehezíti a helyzetet. Meg kell felelnünk a műemlékvédelmi elvárásoknak, de a szakmának is, hiszen egy orvosi rendelő vagy ideiglenes kórházi elhelyezést lehetővé tevő helyiség esetében figyelembe kell venni a szakorvosi véleményt, és ki kell számolni milliméteres pontossággal az európai uniós elvárások és az egészségügy általános rendelkezéseit.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület is kórházlétesítésben gondolkodik, mi azonban ezen a fázison már túl vagyunk. Nem gondolkodunk, hanem elkezdtük a megvalósítást is. Nekem köztudottan 20 évet meghaladó tapasztalatom van a betegek magyarországi kórházi kezelésének intézésében, hetente többször is kísérek át betegeket különféle egészségügyi intézményekbe. Úgy képzelem el a szolgálatot és az életemet, hogy ha a lelki gyó­gyulás az evangélium hirdetésén keresztül történik, akkor a testi gyógyítást is hivatásszerűen szeretném az elkövetkezendőkben végezni.

- Ha meglesz az intézmény, akkor valamelyest mentesülne a betegek állandó utaztatásától?

- Mindenképpen igen, mert akkor a megfelelő szakember itt lenne helyben, és időben lehetne jelezni a betegnek és az orvosnak is elvárásokat és lehetőségeket.

- Ez az intézmény teljes mértékben egyházi tulajdon lesz, vagy lesz benne részesedése a magyarországi orvoscsoportnak, esetleg az önkormányzatnak?

Az önkormányzatnak semmiképpen, és az egyház nem is akarja elidegeníteni az ingatlan. Amíg a mi tulajdonunk, addig bele tudunk szólni a működésbe, a köz érdekeit képviselve. Nyilvánvalóan az alapkérdés az, ki milyen forrást hoz be, és ennek megfelelően alakítjuk ki a jövőben a működési stratégiát. Úgy gondolom, az egész Berettyó- és Kraszna menti régiónak a hasznára válik, ha egy hasonló vállalkozás beindul. Én ezt hitvallásszerűen fogom fel: az előző 37 éves lelkészi és 19 éves esperesi szolgálatom alatt soha nem akkor kezdtem el a munkát, amikor megvoltak az anyagi források, hanem amikor elérkezettnek láttam az időt. A hitvallásom az, hogy ha egy tevékenység, rendezvény, építkezés, közösséget megmozgató esemény az Isten igéjét szolgálja, és az embertársaknak sincs kárára, akkor a többit rá kell bízni az Istenre. Hosszú pályafutásom alatt mindig arról győződtem meg, hogy ha nehézségem adódott, mindig jött valaki, aki adott egy újabb erőforrást, bizalmat, hogy érdemes továbbmenni. Ne az ember tegyen meg mindent, hanem engedjük, hogy az Isten cselekedjen, persze velünk. És ez nem az emberről szól, hanem arról az Istenről, aki Illésnek is erőn felül adott, hogy végigjárja az útját. Így vagyunk mi, Kárpát-medencei magyarok. Erő feletti az út, mert válság van, de ne legyen lelki válság, mert akkor kitör a pánik, és valóban elveszünk. A közösségért felelősséget vállaló személynek az a küldetése, hogy éreztesse: a lelki válságot el lehet kerülni.


 
Arany-napok, ezúttal Mikes Kelemen bűvkörében

A csapatok lázasan dolgoztak a feladatokon
Immár ötödik alkalommal szerveztek Arany János nyelvművelő vetélkedőt október 22-én Szilágynagyfaluban, tizenkét iskola részvételével: Kémer, Ipp, Zovány, Nagyfalu, Szilágybagos, Szilágysomlyó, Szilágyperecsen, Varsolc, Kárásztelek, Sarmaság, Lompért és a magyarországi Vámospércs (Szilágynagyfalu testvértelepülése) iskoláiból egyenként három, VII. vagy VIII. osztályos tanulóból álló csapat mérte össze tudását.


Ezt megelőzően az egybegyűltek közös áhítaton vettek részt a református templomban, ahol dr. Kocsis Attila, a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságának osztályvezetője szolgált, Papp Éva magyar­tanár a Nagyfaluban létezőArany-kultuszról tartott előadást, fellépett a Petri Mór Általános Iskola hangszer-együttese Gönczi Sándor vezetésével, és megnyitották a diákok rajzaiból összeállított kiállítást. Hagyományosan megkoszorúzták Arany János mellszobrát, ez alkalommal az előadók mellett Bitay Levente főkonzulhelyettes, Végh Sándor prefektus, Hegedüs Csilla, a román kormány kulturális miniszterének személyes tanácsadója, Seres Dénes, Szilágy megye parlamenti képviselője, Fekete-Szabó András szenátor, Csóka Tibor, a Szilágy Megyei Tanács alelnöke, Szabó István főtanfelügyelő-helyettes, valamint több megyei elöljáró és intézményvezetőis kifejezte tiszteletét.

Idén a versenyződiákok Mikes Kelemen életrajzába és munkásságába nyerhettek betekintést a felkészülésük során. Nem véletlen, hiszen október 2-án volt Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója.

Mint minden évben, a csapatoknak ezúttal is számot kellett adniuk tudásukról, de ugyanakkor teret kapott játékos kedvük, nyelvi leleményességük, kreativitásuk is. A feladatok egyrészt a tárgyi tudást mérték fel, másrészt a nyelvi tudatosságot, kreativitást, s talán ami a legfontosabb: a megszerzett ismeretek alkotó módon való felhasználásának képességét.

A csapatok teljesítményének kiértékelésében Szántó-Papp Éva (a zsűri elnöke), Csiszár Zsuzsa, Csepei Mária magyartanárok, Sarudi Réka tanárnőa vámospércsi iskola képviseletében és Nagy Edit nagyfalusi diák vett részt.

A kétórás versenyzés eredményeként a következőhelyezések születtek:

I. helyezett: Vámospércs csapata (Demjén Flóra, Vágner Fruzsina, Erdélyi Ádám, felkészítőtanárok: Szabóné Tóth Andrea és Elekné Laczkó Judit).

II. helyezett: Kárásztelek csapata (Kovács Klementina Gyöngyvér, Hájzer Hajnalka, Balog Rajnald Barnabás, felkészítőtanár: Nagy Olga).

III. helyezett: Sarmaság (Molnár Alexandra, Kovács Flóra, Kovács Anna Melinda, felkészítőtanár: Veres Erzsébet és Balla Emese) és Nagyfalu (Hajas Debora, Nagy Kriszta, Torkos Rebeka Gizella, felkészítőtanár: Orosz Gabriella).

Dicséret illette Varsolc (Dénes Amália, Kádár Blanka, Péter Katalin, felkészítőtanár: Vicsai Zsolt) és Szilágysomlyó (PerneşAliz, Sallay Márta, Bőjti Gergő, felkészítőtanárok: BenkőAnnamária és Széles Tímea) csapatát.

Az elmúlt évek tapasztalata, a vetélkedődiákok teljesítménye, érdeklődőhozzáállása ismét igazolta, hogy amennyiben megfelelően motiváljuk tanítványainkat, és képesek vagyunk életkorukhoz, elvárásaikhoz formálni egy irodalmi témát, azt aktuálissá tenni az ővilágképükben rátalálnak a megértés és a befogadás útjára. Nemcsak megértik a két-háromszáz évvel ezelőtt íródott szövegeket, hanem alkalmazni is tudják stílusát, újraértelmezik annak üzenetét.

Az esti kultúrműsor keretében osztották ki a díjakat, közben több helyi néptánccsoport is fellépett. Vasárnap délelőtt ismét rangos vendég szolgált a templomban: dr. Szarka Miklós, a magyarországi református egyház házasság- és családsegítőszolgálatának vezetője, aki az istentisztelet után az önkéntességről tartott előadást, majd a Tálentum együttes szolgálata zárta az idei Arany-napok rendezvénysorozatát.

Ahhoz, hogy idén is sor kerülhessen a vetélkedőmegszervezésére, köszönet és elismerés illeti Lukács József lelkipásztort, egyházkerületi kórházügyi előadó tanácsost mindazért az áldozatos munkáért és harcért, amit azért folytat, hogy a kétnapos rendezvény valóban ünnep legyen Szilágynagyfalu számára, valamint feleségét Lukács Ibolyát, aki mindenben a segítségére volt, a református egyházközséget, a helyi önkormányzatot, a Petri Mór Általános Iskola közösségét és mindazokat, akik részt vállaltak a szervezésben.